menü

3/14/2017

Indul a kerti élet

Vagyis indulna, ha az eső nem állná mindig utunkat!


A szomszéd már rajtunk nevet, hogy ha kimegyünk kicsit dolgozni, akkor elborul és amint elindulunk hazafelé, kisüt a nap... Hát ez van. Azért az elmúlt hetekben sikerült valamit csinálgatnunk. A szó, nagyon is helyes, mert egy gyerekkel, hát... mi tagadás, Ábel nem könnyíti meg nekünk, hogy rendbe vágjuk végre azt a telket.

DE! Az idei évben nagy terveink vannak. Többek között:

  •  kivágni a meghalt fákat
  • kivágni a fákat és bokrokat, amik nem kellenek/útban vannak/nem tetszenek
  • orgona fákat ültetni
  • levendula táblát ültetni
  • a virágos kertemet tovább építeni
  • kiszanálni a két kisházat
  • megtalálni a darázs fészket és (ha még megvan és nem fagyott el a télen) evakuálni
  • megreformálni a szőlő ültetvényt
Lesz dolog...
Mindenek előtt, fel kell ásni az idei vetemény helyét. A tél utáni első kintlétünkor, Misi adott az elburjánzott szőlőknek, jól megmetszette őket, mert már felfutottak a fákra is... Már csak az van vissza, hogy az ujjnyi vastag drótokat, illetve a karónak lerakott betonoszlopokat és fadeszka darabokat felszedjük és pofásabbá tegyük az ültetvényt.
Én addig, alvó gyerekkel a hátamon, kihúzkodtam a tavalyi elszáradt indákat. Mivel ezt guggolva tudtam csak véghez vinni, egy hétig a wcre alig bírtam leülni, olyan izomláz volt a combomban. Minek ide infratrainer?! :D Szóval, megtisztítottam a terepet és már unatkoztam, ezért Misi lejött a szőlőből és átadta a metszőt, én nekiálltam a meggyfát metszegetni - persze csak mellmagasságban, ameddig a hátamon szuszizó gyerek engedte, Misi meg elkezdte felásni az idei veteményt. Sokkal nagyobb lesz, mint tavaly. Ééés, idén palántázunk is. Más ki is dugták a kis fejüket a paradicsom magocskák.



Azóta kétszer voltunk kint, de egyszer esett és ki sem tudtunk szállni a kocsiból, egyszer meg, ugyan felmentünk, de Ábi, bár hullafáradt volt és aludnia kellett volna, bojkottálta a dolgot és alig jutottunk valamire. (Aztán persze, beültünk a kocsiba és az utca végére már aludt is... :D )


Most ott tartunk. Hogy alakul a meggyfa és a vetemény kijelölt területe félig fel van ásva. Jaa, és mivel kaptam szép eperke palántákat, ezért azt gyorsan elültettük vasárnap délután az első sorba, szóval azok már fejlődnek a helyükön :)   


Alakul a virágos kertem is. A telekkel együtt megörököltünk egy sor nőszirmot, amik rendületlenül kinőttek tavaly is és már idén is kibújtak. Persze tiszta gaz, meg falevél és meggymaghajtás az egész sor. Ez a kert elején van, pont, ahol bejövünk, jó lenne széppé varázsolni. Ez a személyes projektem idénre. Mivel a fakivágást csak irányítani tudom :D Első hétvégén (mikor haladtunk is valamit), délután visszamentem egyedül, gyerek és férj nélkül, és az elejét ennek a sornak, kigazoltam, kigereblyéztem, kitisztítottam, óvatosan a növő félben lévő nőszirmok körül, és ültettem primulákat, amiket a Tescoban vettem akciósan, illetve valami hagymás virágok hagymáját is eldugdostam, de elfelejtettem már, hogy micsoda és a papírját is kidobtam, szóval meglepi lesz! :) Azért a hétvégén kicsit haladtam én is, pont a sor legelején van egy rózsabokor, az a kisfejű rózsabokor. Megmetszettem, rendbe tettem. Aztán haladtam tovább a soron a gazolással, levéltelenítéssel, stb. Az így megtisztult helyre pedig sziklakertet építettem. A terv az, hogy veszek még egy adag sziklakerti növényt, hogy még nagyobb legyen, illetve van egy sarok Postavölgyben, ahol láttam szép köveket, majd szedek, mert most téglákkal van körberakva, ami egy ideiglenes megoldás. 



Remélem tudunk menni nem sokára a kertészetbe az orgonafákért (már beszéltem velük), és akkor majd a virágos kertembe is választok valami szépet. 

Következő nagy projekt a fák kivágása, mert addig igazából érdemben semmivel nem tudunk haladni (na meg persze, be kell fejezni a felásást), utána végre ültethetem az orgonafáimat és a telek hátsó részében a levendula táblát. Ha minden összevág, akkor néhány hét múlva írhatom, hogy hol tartunk.

Stay tuned. ;)   

11/28/2016

Pszt! Itt mások alszanak!

Rengeteg ilyen képet láttam, amin anyukák kirakják az ajtóra, hogy senki ne merjen csengetni, mert giotin alá tétetik az illető, ha a gyermek felébred. Első gyerekes anyukaként, abszolút nem értettem, az én fiam, ha aludt, úgy aludt, mint az apja. Ágyút is döngethettünk mellette. Még szerencsésnek is éreztem magam, mit nekem egy csengető látogató?!

Aha! Persze, ez csak az újszülött kor. És, ahogy valószínű mindenkinél, ez nálunk is elmúlt. Még ha köhintek is felébred a csemete. A csengetők meg hát...csengetnek. Így nekem sem volt más választásom, mentem a kreatív boltba.

Vettem táblát, festéket, akrill tollam volt itthon. Majd miután lekentem és megszáradt a tábla, már írtam is: "Kérlek, ne csengess, mert a gyerek felébred, én pedig megöllek!" Na jó, persze, ennyire barátságtalan nem voltam. Mondjuk lehet, hogy nem ártott volna, mert a pizzafutár az első adandó alkalommal ráült a csengőre,  majd fájdalmas képpel közölte, hogy bocs, csak utána olvasta. Szerencséje volt, épp nem aludt Ábel...


Rendelést felveszek, Anyukák! ;)

9/12/2016

Mózeskosár - Babaváró ajándék vol.2

Babaváró bulit szerveztem. A nővéremnek. És persze Patrik babának.
Közösen emellett a mózes mellett döntöttünk, ajándék ügyben.

Így készült:

Vettem egy kék ruháskosarat, és rengeteg mindent, ami igazán jól jön az embernek, amikor babája születik.


Egy vastag drótból megcsináltam a napellenzőnek a vázát, majd krepp papírból megcsináltam a huzatot. Sötétebb színű krepp papírból fodrokat készítettem és a ruháskosár pereme alá ragasztottam.
Belülre is került fodor. Ezek kisebb méretű textilpelusok, a Müllerben lehet kapni.





Majd feltöltöttem. Az aljára ment egy csomag pelenka, szétterítve és bele a sok-sok babakellék. Cumisüvegek, cumik, egy darabos próbapelusok, fürdetők, krémek, popsitörlők, játék, babavíz és persze anyának malátaital, szoptatós vitaminitóka, stb.






Ugyan Patrik baba belefeküdni nem tud, de biztosan nagy hasznát veszik majd :)

9/04/2016

Az erő legyen velem!

Ha kreatívkodni jut is valamicske időm, arra már nem marad egy percnyi sem, hogy meg is írjam. Most alszik a gyerek, úgy gépelek, mint a villám, füstöl a billentyűzet, hogy be tudjam fejezni :D

Mindenhol, de tényleg mindenhol Star Warsos mindent lehet kapni. Vásárolom is nagyüzemben Misinek a jobbnál jobb és sokszor haszontalanabbnál haszontalanabb ereklyéket, de hát mit ér egy rajongó, gyűjtemény nélkül?!
Vettem neki száz darab papírzsebkendőt. Amire ő közölte, hogy csak nem gondolom, hogy ő ebbe belefújja az orrát! Elrakjuk! Oké. Aztán születésnapjára, kapott a nővérétől, még két csomagot, így már volt 300 db Star Warsos papírzsebkendőnk. Persze, mind a kamrában, elrakva. Azt mondta, csináljak majd belőlük valamit, hogy megmaradjon. Hát jó. Gondolkodtam, gondolkodtam, majd egyszer csak jött az ötlet. Legyen belőle doboz.

A Z-dekorban vettem hullámkarton, gyártottam belőle egy dobozt, tetővel. Ezután, beborítottam sima fénymásoló papírral, mert a zsepi fehér, a hullámkarton barnasága nagyon átütött volna. És kezdődhetett a dekupázsolás. A doboz aljára felragasztottam a klónokkal tarkított zsepit, a tetját pedig fekete papírral béleltem.





Misi el volt ájulva. Rendelt is még egy párat :)

6/26/2016

Ez itt a kert!

Ábi miatt nem sok időm jut kertészkedni, kreatívkodni, befőzni, de ha jut is, akkor arra már abszolút nem jut, hogy meg is írjam. Most leginkább a hasfájásról tudnék írni, vagy arról, hogy hányszor kel éjszaka, esetleg arról, hogy milyen roham tempóban fejlődik a szem-kéz koordinációja, vagy, hogy milyen nehezen viseli a meleget, na meg a fogzás... de ezekről már annyian írnak, hogy én inkább megőrzöm DIY blognak, csak ritkábban jelentkezem. Persze anyának lenni, eddigi életem, legjobb melója. Egyben a legfárasztóbb is. De az tuti, hogy soha nem voltam még ilyen boldog. Ábel csodás mazsolapasi. Annyira imádni való, hogy az már fel sem fogható! Persze, minden szentnek... minden anyának is... :) Szóval Ábelevicsről személyesen, ha megkérdezitek hogy vagyunk, úgy is a nyakatokban zúdítom, hogy Tejóég, meg Úristen és Jajjdecukiii. :) :)

De most a telekről.

Még áprilisban (a szülés miatt jól megkésve) Misike felásózott egy jókora területet nekem konyhakertnek, amit én két részletben szépen, be is vetettem. Aztán jött az a két hét ítéletidő... Azt hiszem, a survivor borsókon kívül...minden elfagyott... Így hát, leszaladtunk a piacra és vettünk egy csomó palántát. Ezt neked, rossz idő! Azután jött a meleg! Úgy megindul mindent, mintha húznánk őket. Na, a borsóimról ma kiderült, hogy kiégtek... DE, a patiszon, amit cukkininek adott el a néni, gyönyörűen nő, az uborkákon annyi virág van - remélem, tudok eltenni -, a paradicsom, amiből több félét is vettünk, mintha muszáj lenne neki, annyi gyümölcsöt hoz - persze, muszáj neki :) Vannak még paprikák, amikre egyenlőre keresztet vetettem, de Misi felhívta a figyelmem a kis bogyókra. A zellereket várom még nagyon, vajon mikor lehet felszedni?! És a kert abszolút túlélői, az uborkák, amik a magról vetés után kikeltek, majd a viharos napokban odalettek, majd a palántáknak hely csinálás közben kikapáltattak, egy sorral odébb (ahova valószínű kapálás közben a magok szóródtak), kihajtottak :D Juhúúú. Hát kíváncsi vagyok!

Aztán vannak még nekünk gyümölcsfáink. Sok. A cseresznyét és a meggyet már le is kellett szedni. Nagyon metszésért kiáltanak a fák, a felső ágakat nem értük el sajnos, így a meggy nem lett túl sok, pár üveg lekvárra futotta. A cseresznye viszonylag nagy mennyiség lett, két kosár. Két napig válogattam, majd főztem be, Ábellel magamon :) 33 üveg cseresznye befőtt lett az idei termés, ebből 6 üvegbe tettem levendulát. Jövőre többe teszek :)
A fügét nagyon sajnáltam, mert a más sokat emlegetett viharos napok, az összes fügét leverték róla. Ma néztem, jönnek az új termések, hála az istennek! A terv az, hogy a dédnagyanyám fügebor receptje alapján, megpróbálkozom elkészíteni :)
Az almák, körték, birsek még érés alatt. Van több mandula és dió fa is, remélem összetudunk szedni sokat, főleg diót karácsonyra.

A fű nagyon gyorsan nő...