menü

10/16/2017

OTTHON (SZ)ÉPÜL EP02 'HAZAÉRTÜNK, HIDD EL'

"Ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség.
Csak én, s az, akit szeretek..."
                                /Wass Albert/

https://www.youtube.com/watch?v=bHNKB1E6wOI




Ildomos lenne a nappalival kezdenem, hiszen ide lépünk be, ez a lakás szíve (már csak azért is, mert egyben van a konyhával - yesss). De sajnos, egyik sincs még fotózható és publikálható állapotban. Hogy miért nem, azt majd akkor megírom, ha elkészül. Most panaszkodásnak tűnik, akkor meg már csak egy vicces sztori lesz.

Szóval a hálószoba.

Ez a szoba lett legelőször kész, mivel szerdán kaptunk kulcsot és pénteken már itt is aludtunk... Először azt terveztük, hogy amint kulcsot kapunk, kivesszük a matracot az ágykeretből és itt alszunk. De ezt egy másfél évessel újragondoltuk. Az a szerda óta az életünk fenekestül felfordult. Pakolás ott, takarítás itt. Kéthelyen helytállni és a gyereket is lekötni, embert próbáló.

Csütörtökön délelőtt a Keresztanyámmal kifestettük a háló falát. Homokszínű csíkokat festettünk fel. Lehet, hogy többet ilyennek nem állok neki... Kimérni, kimaszkolni... A festés ezek után már nagyon gyorsan ment. A fehér csíkokban már hónapokkal ezelőtt kitaláltam egy meglepetést Misinek, aztán addig húzódott a költözés dolog, hogy névnapi ajándék is lett belőle. A Maalmitól rendeltem kis Halálcsillag falmatricákat. Ezeket pénteken éjfélkor kezdtem el felrakni. Úgy akartam, hogy az egész falon legyen, de aztán Misi azt mondta, neki tetszik így, hogy csak a közép sávban van. Én még gondolkodom.



Pénteken este a szoba még elég kezdetlegesen nézett ki. Bent volt az ágyunk, a két fehér komód, mert azt el tudtuk hozni személyautóval. Szombaton az asztalos dolgozott egész nap a konyhabútoron, vasárnap jöttek a költöztetők, szóval nem igen volt időnk haladni a további berendezéssel. De aztán a következő héten, szépen felkerült minden. A komódra a bútorgombok, mert vettem hozzá újakat, amik ebbe a szobába illenek, föléjük a polcok, a sarokba a polcos elem, ami az albérletben a fürdőszobánkban volt, a ládába bepakoltam az ágyneműket, felraktuk a függönyt - persze elszámoltam magam, és eggyel kevesebb függönyrudat vettem, így itt nincs még sötétítő, de ha minden igaz, Kitti megy nem sokára az IKEA-ba :) :)




Az ágyunkat is meghackeltük. Mivel a leendő kistesónak is szeretnénk biztosítani a közöttünk alvást, ezért úgy gondoltuk, hogy az új hellyel legyen Ábinak is új alvóhelye. Nem szerettük volna, ha a kistesóhoz köti a közülünk való kikerülést. A kiságyát, amit egészen eddig nem használtunk, újra összeszereltük, lehagyva az egyik rácsot és hozzáfúrtuk a mi ágyunkhoz. Na, a matrac helyén kicsit megakadtunk, mert ha a felső lukba tettük, akkor kicsit magasabban volt, mint a mi matracunk, amivel még nem is lett volna baj, de ez a gyerek már feláll és ugrál, félő volt, hogy kiesik a másik oldalon. Ha viszont letettük az alsó lukba, alacsonyan volt, szinte a földön aludt volna. Azt találtuk ki, hogy alápolcoltuk nem használt paplanokkal, így most jó. Imádja a kiságyát. Reggel, mikor felkel, felmászik hozzám, odanyomja a fejét az enyémhez, így ébreszt <3



Az ágy fölött pedig helyett kapott néhány családi kép, kronológiában :)



Mindig szerettem volna díszvilágítást, de az albiban valahogy nem volt rá lehetőség. Vettem egy csomó ledfűzért. Az egyikre rárakosgattam az esküvőnkről megmaradt spárgalabdácskákat. Ahogy besötétedik felkapcsoljuk és csak reggel kapcsoljuk le. Gyönyörű a fénye a falon.



Marilyn is megtalálta a helyét. A gardrób ajtaja mellett.



És akkor itt megemlíteném a gardróbot. Hát, amikor ezt megláttam a tervrajzon, elolvadtam. Nem nagy, akkora mint egy szekrény, de egy külön szoba, nem a hálóban van a ruhásszekrény, ez nekem nagyon tetszett. És tetszik is. A hatalmas gardróbszekrényünk, ami volt az albiban, éppen hogy befért volna, de praktikusan nem tudtuk volna itt kihasználni. Ezért újraterveztem a dolgot. Vettünk négy komódot, két oldalra, fölé felfúrtuk azokat az akasztókat, ami még az elején volt az albérletben, afölé pedig polcot tettünk a ritkán használt dolgoknak, illetve Ábi elpakolt ruháinak. Plusz, úgy tűnik, hogy a komódon teteje egyben fésülködő is lesz, mert minden nagy, de a fürdőszoba pici. Ami még hiányzik innen, hogy az ajtóval szembeni falra is polcokat szeretnénk a cipőknek.
Konmarinak köszönhetően beférek egy ekkora gardróbba. Amikor a legnagyobb szükségem volt arra, hogy az életemben rendet tegyek, akkor jött Marie Kondo.



Apró részletek:






Folyt. köv. (remélem a nappalival)



10/09/2017

OTTHON (SZ)ÉPÜL EP01 'MINDEN VISZLÁT EGYBEN EGY HELLO'




Sokat gondolkodom mostanában azon, hogy az utunkon kik/mik meddig kísérnek, kísérhetnek minket. Sokaktól vettem búcsút a lelkemben az utóbbi időben, köszönetet mondva legbelül, hogy eddig jöttek velem. És most itt ez a kicsi lakás, amitől búcsút veszek/veszünk, megköszönve neki azt, hogy eddig kísért minket. Visszagondolva, hogy miket látott, elfog a meghatottság és könnybe lábad a szemem. Hiszen, itt lettünk egy pár, a két különálló emberből, egy egész. A falak magukba szívták minden szerelmünk és persze minden szenvedésünket is. Ezen falak között születtek nagy ötletek, fonódtak életre szóló tervek, törtek össze szívek. Itt kérte meg Misi a kezem, itt voltam terhes, ezen a küszöbön vitt át, ide hoztuk haza a Cirmát, majd később Ábelt. Ülök és nézem a falon a képeket, mennyi emlék, mennyi boldogság. Hálás vagyok ennek a kis lakásnak, hogy befogadta az életünket. De, ahogy minden fejlődik és mindenki megy tovább az útján, vannak kapcsolatok, amik elszakadnak. Most mi is továbbmegyünk. Nem szomorúan. Hálával a mögöttünk lévő időkért és hatalmas örömmel és bizakodással az előttünk lévőért.

És most jöjjön kevésbé spirisen. :) Vettünk egy lakást...

És persze, nem is mi lettünk volna, ha minden simán és egyszerűen megy. Januárban néztük meg s lakást legelőször. Nagyon kezdetlegesen állt minden akkor még. De, mi így is beleszerettük. El is kezdtük intézni a papírmunkát, de a bürokrácia...nagyon lassan haladt minden. Mire felgyorsult, addigra kész lett a ház, de az engedélyeztetés ott lassult le, mire az felgyorsult újra, addigra megint a papírmunka... Ha nem festeném a hajam, akkor látható lenne, hogy megőszültem. A költözést július közepére ígérték. Itt vagyunk. Októberben. De ITT vagyunk. A lakásban. És ez az egy a fontos!

Gyerekkel és macskával költözni nagyon vicces. Vagy inkább túlon túl is fárasztó. Úgy dobozolni, hogy egy csöpp kéz mindent kipakol, amit te már bepakoltál, mókás. És egyben idegőrlő.
Szerdán kaptunk kulcsot, azonnal mentünk is Hertelendre, három kocsival, mert a hétvégi ház már tele volt az új bútorokkal, csecsebecsékkel. Sikerült mindent behozni, ami nagy szó, kellett a logisztika. Csütörtökön festettük a hálót, mert eltökéltük, hogy pénteken itt alszunk. A költöztetőt lebeszéltem vasárnapra, az asztalos jött szombaton, kezdett összeállni a dolog. Pénteken délelőtt kitakarítottam a gardróbot és a hálót, hogy legalább, ahol élünk az elején, az legyen rendben. Ez a rengeteg fal és sitt por. Katasztrófa. Aztán délután még dobozoltam. Majd a fiúk áthozták az ágyat, meg akkor négy kocsival fordultunk még egy kört. Tanulság: rengeteg holmija van az embernek... Itt az ágyat, mire összeszereltük, 10 óra lett. A gyerek nem csak, hogy átesett a holtpontján, kétszer meg is pördült. Éjfél volt, mire elaludt. Addigra én pörögtem be, mindent meg akartam volna csinálni, de kb semmit sem tudtam, hiszen se konyha-, se semmilyen másik bútor nem volt még itt, csak zsákok és dobozok. Elkezdtem, hát felrakni a falmatricákat a hálóban. Fél 1 körül, én is kidőltem. De nem tudtam aludni, tenni akartam a dolgom, haladni a pakolással. Azért csak reggel lett, jött az asztalos és nekiláttak a konyhának. Estére meg is lett. Be is akartam pakolni azonnal. Persze a konyhai cuccoknak csak a fele volt itt. Mindegy, a felét. Úgy 1 óra tanácstalan ide-oda álldogálás után feladtam. Vasárnap reggel futottam az albérletbe, mert még egy csomó mindent össze kellett csomagolnom, mielőtt megjönnek a költöztetők. Két helyszínen haladni...hát, nem egyszerű. A cuccaink nagy részét áthozták ide, azért maradt még dolog bőven ott, de jövő hétre is kell feladat, nem igaz?! Szóval átkerült a holmink. Meg sem lehetett moccanni, elkezdtük a konyha cuccokat, mindent elmosogat, elpakol. Kitalálni, minek hol legyen a helye. Sokszor csak húzogattam a fiókokat, nyitogattam az ajtókat, hogy biztos ott? Közben párhuzamosan ment a bútorszerelés a második gyerek szobában, ami egyenlőre dolgozós, teregetős, raktár szoba. 8 óra lehetett, mire mindenki elment. Kicsit ültünk csak együtt. Az elúlt 4 nap
maga volt a fennforgás. De most vége. Most már nyugiban meg lehet keresni mindennek a helyét. Misi lefektette Ábelt, én meg még éjfélig pakolásztam, és héj, egészen lakás szerű lett :D

Jövök a szobákkal részletesen!